Nyitvatartás: H-P 8:00-16:30, Telefon: +36 30 3 78 79 77
Weiszgáber János kőfaragó

Weiszgáber János kőfaragó

A kőfaragó szakma egyik ikonikus alakja Weiszgáber János 79 évesen még mindig aktívan dolgozik, fáradtságot nem ismerve minden nap a szeretett szakma elkötelezettje. Példaértékű a munkához való hozzáállása, a kőfaragás terén elért munkássága. Nagyapja, édesapja is kőfaragó volt, így tanulta már meg nagyon fiatalon a mesterséget. Hiába ismerik el, mint kőfaragó szobrászművész, magát csak szerényen kőfaragónak tartja. Több, mint 60 éves munkássága alatt számos tanítványa volt, kerültek ki fiatal mesterek a kezei közül, akik ma már nem is annyira fiatalok. Jánossal beszélgettünk dunaföldvári műhelyében a szakmáról.

Kedves János, mi hajtja, hogy még ilyen idősen is dolgozik?

Szeretem a szakmám. Nagyon sok munka, amiből lelkiismereti kérdést csinálok. Mindig törekeszem a határidők betartására. Annyira el vagyok foglalva, nem is értem, hogy más lerakja a lantot 17-18 óra körül, én még sokszor este kilenc órakor is dolgozom. Ahhoz, hogy az ember tudja tartani a határidőket, ahhoz 12 órát dolgozni kell.

Van segítség, vagy mindent egyedül végez?

Van pár alkalmazott, de sajnos nehéz megbízható embereket találni. Ma sem jöttek be dolgozni, itt állok egyedül. A mai napig én targoncázom. Van három régi monstrumom, amikkel mozgatom a köveket. Nem merem rábízni másra, mert már okoztak több százezres kárt, hogy nekitolattak egy táblának. Inkább harminckettőször kiugrok, visszaszállok, hogy milliméter pontosan oda kerüljön a több tonnás anyag, ahova kell.

Ennyi idősen, kevés segítséggel miért vállal el ilyen sok munkát?

Például most is készítek egy országkeresztet, ami nagy kihívás. Aztán úgy néz ki, hogy jövőre kapom az orosz emlékmű felújítását, és egy új készítését. Mondhatom azt, hogy szakmailag elismert vagyok.

Több, mint hatvanéves szakmai múlttal még mindig a kihívásokat keresi?

Igen, minden munka kihívás. Többen megjegyezték, hogy lehetek ilyen bátor, hogy ilyen nagy munkákat elvállaljak. Én nem a koromat nézem, még úgy érzem, hogy tudásom megvan, tudok megfelelően, ízlésesen dolgozni. A Duna parton van egy emlékmű, amire egy 450 kilós hajócsavart terveztek. A város vezetősége összeült, hogy miképpen is legyen. Hosszasan elvitatkoztak a tekintélyes emberek. Miután a polgármester megunta, azt mondta, hogy akkor ezt most itt abbahagyjuk, bízzuk a Jánosra. Senki nem tudta, hogy fog kinézni, mit viszek oda. Napokat gondolkodtam, hogy legyen megoldva, de sikerült. Megtekinthető a mű, a Dunaparton.  

Mi a repertoár? Mi mindent készített az elmúlt években?

Nagyon sok mindent, amit kőből meg lehet oldani (fényképeket vett elő). Kálvária szobortcsoport restaurálása, felirat táblák emlékművekhez, sírkövek, első világháborús emlékmű, kandallók, beépíthető tűztérrel, kertitörpék, ablakkönyökök, lábazatok, különböző párkányokat, szobrok, címerek, de sorolhatnám a fényképek alapján, hisz szeretem megörökíteni a munkáimat.

Van-e olyan darab, amire nagyon büszke?

Nekem minden munka kihívás. Van itt például egy sírkő, amiből úgy vannak kibontva a betűk. Ezt sokan nem tudják már elvállalni. Inkább a szobrászati munkák azok, amiket szeretek. A sablonos munkát is elvégzem, de a kihívás az az, amikor gondolkodni kell, alkotni. Volt olyan, hogy egy kerítés fedlapot kellett készíteni, ami ívelődött a bejáratnál, de kétféle képen. Ennek a sablonját elkészíteni nem volt egyszerű. Napokig gondolkodtam, addig hajlítgattam a hullámpapírt, amíg meg nem lett a megoldás. Annyira jól sikerült, hogy kiszállítva a helyszínre, centire minden passzolt.

Melyik anyaggal szeret a leginkább dolgozni?

Mészkővel, de ugyanúgy szeretek márvánnyal is.

Javításokra milyen anyagot szokott használni?

Mészkőhöz, saját magam kikeverem, fehér cement, festék és kőlisztből. A lényeg, hogy azt a bahama színt kell visszakapjam, mint a mészkő. De kipróbáltam nemrég a Vicat cementet, amin meglepődtem, hogy milyen gyorsan köt. Most vettem hozzá citromsavat, ami a kötést lassítja, ezt tanácsolta a forgalmazó cég. Most az országkereszthez szeretném felhasználni, mert itt lesz sok olyan munka, ahol fontos, hogy gyorsan kössön.  

Honnan szerzi be az alapanyagokat?

Megvan a fix beszerzési helyem. Szerencsére olyan tekintélyes ismeretségem van, hogy egy telefon és küldik az anyagot. Táblás anyagokat vásárlok, amiben van A,B,C,D. Én igyekszem a legjobb minőséget megvenni. Az olcsó anyagnak, mindig van hibája. Dolgozom vele, majd évek múltán én járjak úgy, hogy cserélni kell egy sírkövet? Ismerek olyan kollégát, aki a kínai anyagok miatt csődbe került, mert garanciában cserélni kellett az összes munkáját. Én megválogatom mit veszek. Meg is mondom a megrendelőnek, hogy ebből vagyok hajlandó dolgozni.

Milyen gépekkel dolgozik?

Én még úgy kezdtem a szakmát, hogy követ kővel csiszoltunk. Ma már én is gépekkel dolgozom. Van gyémántvágó korongom 40-től 120 centiméterig, háromszög alakú vibráló, csiszológépem. Nem olyan szépen dolgozik, mint a kézi csiszolás, de talán már az emberek sem olyan igényesek, mint régen. Tele van a temető olyan sablonos kínai kövekkel, hogy az egyik üti a másikat. Vannak targoncáim, nagy robosztus Molotov, hat tonnáig hitelesítve. A teherautón is van daru, amivel szállítom ki a nehezebb köveket.

Elismerésem, hogy 79 évesen is tonnás köveket mozgat meg.

Minden kőnek megvan a hosszának megfelelő billenési szöge. Annyi tapasztalattal rendelkezem már, hogy ránézésre megmondom, hogy hol kell alányúlni, alátenni egy fadarabot, hogy könnyen mozdítható legyen. De volt úgy, hogy olyan sírkövet készítettem, aminek a teteje 12 mázsa volt. Azt például öten, kézzel tettük fel. Két centinként nyomtuk, emeltük, de a helyére került.

Hogyan találják meg Jánost munkával? Jelen van-e a facbookon? Van-e honlapja?

Nincs, semmi ilyesmim. Van egy nyomógombos régi telefonom. Még okos telefonnal sem rendelkezek, nem értek hozzá. Az interneten ha beütik, akkor kidobja a nevem és a telefonszámom.

Ezek szerint akkor még mindig a nevéből él.

Igen. Szerencsére.

Nem szokták kérdezni a korára tekintettel, hogy János bácsi el tudja-e vállalni még ezt a munkát?

Dehogynem. Volt most nemrég Dunaújvárosban, hogy vörös márványlapokat kellett felhelyezni 6-8 méter magasságban, de senki nem vállalta. És ki olyan lökött, hogy elvállalja. (nevet). Hát én. Megcsinálták az állványt, de olyan rossz volt, hogy mikor felmentem, elütötték a 12-öt. Én tartottam az 50 kilós vörös márványlapot, ketten meg dübelezték fel.

Hogyan látja a kőfaragó szakma jövőjét?

Elég nehéz tanulót találni a kőfaragó szakmára, mivel fizikailag nehéz és elég piszkos is. Ma a fiatalok ezt már nem szívesen végzik, annak ellenére, hogy nemzetközi versenyeken részt vesznek a magyar fiatal kőfaragó tanulók, segédek és szép eredményeket érnek el. Ennek ellenére sajnos egyre mélyebbre süllyedünk, mert egyre kevesebb a hagyományos kőfaragó. Amikor én kezdtem a szakmát, kellett egy kőre egy rósza, akkor egy nagy pacnit öntöttünk és abból ki kellett fejteni. Tulajdonképpen minden benne van egy kőben, de nem mindegy, hogy fejtem le róla a felesleget. Én ezt meg tudtam csinálni, pálmaágtól kezdve mindent faragtam. Ma már egyre kevesebben képesek erre.

Ki fog akkor 20 év múlva sírköveket, emlékműveket készíteni?

Megkapjuk Kínából készen, dobozba, tervrajzzal, amit egy átlagember is össze tud majd rakni.

Vagy majd a 3D nyomtatók és a robotok kifaragják?

Igen. De én addig is amíg bírom, készítem a hagyományos módon. (mosolyog)

Vélemény, hozzászólás?

Bezár